Jön már az ismerős
százlábú, deres ősz.
Sepreget, kotorász,
meg-megáll, lombot ráz,
kruplit ás, szüretel..
Sóhajtoz nagyokat,
s harapja , kurtírja
a hosszú napokat.
Mit képzelsz, te bacilus,
nem mész innen rögtön?
Egy babába belebújsz,
aki ilyen pöttöm?
Sátorfádat szedjed fel,
hagyjál minket nyugton!
Köss inkább a szomszédban ki,
az én öcsém, Varró Jancsi
nincs momentán itthon.
Múljál el, vagy pofon lesz,
hallod-e, te nátha?
Sipirc innen, míg a sarkad
nem kötözöm hátra!
Nem szégyelled magadat?
Nem pirul az orcád?
Elmész innen a fenébe,
bújj a bagoly fenekébe,
a hét meg a nyolcát!