Tegnap korán esteledett,
sündisznócska ágyat vetett.
Ágyat vetett az avarban,
kicsinyeit betakarta.
Fújhat a szél lankadatlan,
melenget a moha paplan.
Jó meleg a földi fészek,
aludjatok kis tüskések.
Mit képzelsz, te bacilus,
nem mész innen rögtön?
Egy babába belebújsz,
aki ilyen pöttöm?
Sátorfádat szedjed fel,
hagyjál minket nyugton!
Köss inkább a szomszédban ki,
az én öcsém, Varró Jancsi
nincs momentán itthon.
Múljál el, vagy pofon lesz,
hallod-e, te nátha?
Sipirc innen, míg a sarkad
nem kötözöm hátra!
Nem szégyelled magadat?
Nem pirul az orcád?
Elmész innen a fenébe,
bújj a bagoly fenekébe,
a hét meg a nyolcát!