Óvodakezdés 1.
Kiskunlacházán ebben az évben is durván 70 család izgul, hiszen gyermekük először lépi át szeptemberben az óvoda küszöbét. Izgulnak, mert ez lesz az első olyan hely, ahol majd nem tudják, mi történik csemetéjükkel a nap minden percében. Ezzel mi, óvodapedagógusok is így voltunk, mikor a mi gyermekünk óvodás lett. Nehéz időszak ez gyermeknek, szülőnek, óvodapedagógusnak egyaránt. Annak érdekében, hogy ez a nehéz időszak minél zökkenőmentesebb lehessen, két cikket írtam. Ebben a hónapban arról olvashatnak, hogyan lehet megkönnyíteni a gyermeknek a beszoktatást. A Mi Újságunk következő számában pedig a szülőknek kívánok segítséget nyújtani. Persze ez a két dolog szorosan összefügg, hiszen, ha a szülő jól érzi magát, nyugodt, akkor a gyermek is az lesz, és ez fordítva is igaz.
Ne gondoljanak bonyolult dolgokra! Ez nem ördöngősség. Ezeket régen minden anyuka az édesanyjától, nagymamájától leste el. Szerencsés, aki most is elmondhatja ezt magáról.
- Elsősorban beszéljenek a gyermekhez minden olyan szituációban, amikor vele vannak („Gyere, felvesszük a kék nadrágodat! Bújj bele az egyik lábaddal, utána a másikkal! Kész is vagyunk.” vagy „Ma borsó levest főzünk. Kifejtjük együtt a borsót. Most megpucoljuk a sárgarépát. Vizet is teszünk a piros fazékba. Most pedig megkeverjük a fakanállal”), ezzel megalapozhatjuk a kicsi szókincsét. Úgy tanulják meg például a színeket, hogy észre sem veszik. Megismerik azokat a kifejezéseket, ami a mindennapi életükhöz szükséges. Jó, ha a sajátos szavak mellett tudják a dolgok valódi nevét, hiszen így könnyebben megértjük majd egymást (iszi helyett innivaló, vagy víz, csüccs=ülj le, a hami=ennivaló, stb), hiszen nem ismerhetjük és követhetjük az összes család szokásait. Tanítsák meg gyermeküket arra, hogy ha valahová bemennek, köszönni kell, ha kijönnek, szintén elköszönni!
- Mozgás: Legyenek sokat a szabad levegőn és engedjék gyermeküket mozogni, hintázni, felmászni a mászókára, esetleg otthon a fára is! Sétáljanak! Egy egészségesen fejlődő 3 év körüli gyermeknek nincs szüksége babakocsira.
- Hagyják, hogy a gyermek megcsinálja azt, amire képes! Persze így sokkal lassabban lesznek készen, de ha a gyermek úgy jön óvodába, hogy nem ott kell megtanulnia mindent, hanem addigra már begyakorolhatta, sokkal könnyebb lesz az élete. Foglalkozhat azokkal a dolgokkal, amikkel valóban kell.
- Étkezés: Az óvodában iváshoz poharat használunk. Nem csőrös poharat és semmiképpen sem cumisüveget. Ezért jó, ha már otthon megtanulja biztonsággal használni, hogy a benne lévő folyadék ne mindig a ruháján kössön ki. A reggeli teán, vagy tejen kívül nap közben vizet iszunk. Az ételt kanállal esszük, amit a gyermek fog a saját kezével. Ha úgy jön óvodába, hogy mindig anya eteti, ő csak a száját kell, hogy kitátsa, nagyon nehéz lesz neki. A tízórainál és uzsonnánál egy zsemlét, vagy egy szelet kenyeret kapnak a gyerekek. Nincs összevágva, falatokra tépkedve. Abba bele kell harapni. Nem beszélve az almáról (amit cikkekbe vágva kapnak és nem reszelve), vagy a zöldségekről.
- Öltözködés: Hadd próbálkozzon a kicsi a ruhadarabok levételével, a cipő fel-le húzásával. Ha egyedül le tudja venni a pólóját, nadrágját, cipőjét, nyert ügye van. Ha fel is tudja venni, akkor nekünk is nyert ügyünk van. 😊 A nadrágot és bugyit WC-használat előtt és -után is le-fel kell húzni. Ezen kívül jó, ha azt is megtanulja a gyermek, hogy a levetett ruhadaraboknak, cipőnek helye van. Mindig oda tesszük, amikor levesszük. Így az óvodában is megtalálja majd a holmijait. Hiszen ott 25 póló és cipő közül kell majd a sajátját kiválasztani. És ne gondoljuk, hogy nem lesz 3-4 egyforma.
- Tisztálkodás: Meg kell tanítani a gyermeknek, hogy a ruhája ujját húzza fel. Ő, egyedül, és nem anya, hiszen az óvodában nem áll minden gyermek mellett egy felnőtt. Lehetséges, hogy az óviban majd másmilyen csap lesz, de jó, ha a gyermek ki tudja nyitni, és el tudja zárni a csapot. Ezzel azt is megtanulja, hogy a vízre vigyázni kell. Az óvodában nincs bili, WC-be pisilünk és kakilunk. Az orrunkat papírzsebkendőbe fújjuk, nincs orrszívó. A használt papírzsebkendőt a gyermek viszi el, és teszi bele a kukába.
- A minket körülvevő dolgok használata: Itt olyasmire gondolok, amit az előzőekben is írtam, mint a csap kinyitása. Tanulja meg a gyermek, hogy ha az ajtón ki akar menni, a kilincset le kell nyomni és az ajtót becsukni is úgy kell. Ki kell kerülni az előtte lévő akadályokat (asztalt, széket, játékokat).
- Próbálják meg elmondani, hogy mi a bajuk és ne csak sírjanak! Így könnyebben tudunk nekik segíteni.
Van még valami, amit nem győzünk elégszer hangsúlyozni. Meséljenek a gyerekeknek! Ne a TV-ben, telefonon, számítógépen, tableten nézzék, hanem a szülők olvassanak nekik! El sem tudják képzelni, hogy ez mennyire fontos. Egy egész cikket lehetne belőle írni. Ezért most csak higyjék el nekem és fogadják meg, hogy naponta legalább egy mesét elmesélnek gyermeküknek! Az éneklés, mondókázás, az ezekkel együtt járó ritmusok is nagyon fontosak. Már sok ilyet lehet találni az interneten, de ha lehet, ne onnan nézze a gyerek, hanem a szülők tanulják meg onnan és a gyerek a szülőtől hallja! Sokkal „hatásosabb” akkor is, ha a szülők hangja esetleg nem tiszta, vagy nem olyan szép.
Egy tévedést is szeretnék eloszlatni. Ezeknek az alapvető feladatoknak a megtanítása nem az óvoda feladata hanem a családé. Természetesen segítünk a gyerekeknek, de könnyebb nekik, ha ezek a dolgok már mennek és nem akkor kell megtanulniuk.
Kovács Kriszta
óvodapedagógus
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
